Emma Watson, Kate Winslet, Rene Zellweger vagy Meryl Streep. 4 irigylésre méltó világsztár, akikkel szívesen cserélnénk. Mielőtt azonban csomagolni kezdenénk, érdemes kétszer is meggondolnunk, vajon tényleg olyan jól járnánk-e az életükkel, mint az elsőre tűnik. A felszíni csillogás, a magabiztosnak tűnő fellépés, a széles és elégedett mosoly mögött az ő esetükben egészen biztosan másfajta életre bukkannánk. Ez a négy elragadó hölgy ugyanis nem csak a hírnévben osztozik, de egy kellemetlen, gyötrő állapotban, az úgynevezett imposztor szindrómában is mindhárman érintettek.

Nem, ők nem a magamutogató, nárcisztikus celebek, akiknek soha nem elég a figyelem. Ők az önmagukban állandóan kételkedő, önmarcangoló, emberek, akik álmatlanul forgolódnak egy fellépés vagy előadás előtt, akik azon tépelődnek, vajon mikor leplezik le őket, mikor derül fény az alkalmatlanságukra. Szentül hiszik, hogy eredményeik kizárólag a szerencsés csillagállásnak tudhatók be, és nem a képességeik, erőfeszítéseik segítették őket azok elérésében. Belső megélésük szerint ők valójában szemfényvesztők, és csak idő kérdése, hogy valaki elkiáltsa magát: „A király(nő) meztelen.” Biztosra veszik, hogy leleplezésük egyszer megtörténik, hogy a nagy csalás nem tarthat örökké.

Cseppet sem meglepő, hogy az imposztor szindrómától, amit először Pauline Rose Clance és Suzanne Imes írta le 1978-ban, általában nők szenvednek. Közülük is első sorban a  magasan kvalifikált, komoly teljesítményeket elérő nők az érintettek. A nők, akik hosszú évezredek után végre kimerészkedtek a családi otthon falai közül, ám még maguk is nehezen hiszik el, hogy jár nekik a siker a munka világában is. A női siker fokmérője évezredeken keresztül a reproduktív képesség volt. Az számított sikeresnek, aki életképes utódokat –lehetőleg fiúkat- hozott a világra. Mit kezdjen hát egy nő azzal, ha a produktivitás szempontjából mérlegelő munka világában ér el sikereket, épít karriert, tesz le komoly teljesítményt az asztalra. Szabad ezt neki egyáltalán? Bemerészkedhet a hagyományosan férfiaknak fenntartott területre? Hiába végez ma több nő az egyetemeken, mint férfi, hiába bizonyítja nap, mint nap a rátermettségét a munkahelyén, ha belül folyamatosan kételkedik önmagában. Az eredmények, a sikerek mitsem változtatnak az állandóan a fülükben duruzsoló hangon, ami arról próbálja meggyőzni őket, hogy alkalmatlanok a feladatra.

Ráadásul a sikeres nők megítélése koránt sem pozitív. A női vezetőket ritkán tartja szerethetőnek a környezetük, mintha a nők esetében a siker szakadékot húzna közéjük és környezetük közé.

Az imposztor szindrómában szenvedők számára a 100% jelenti a minimumot, a tökéletes az elfogadhatót. Ők olyan gondolkodási láncokat alkalmaznak, amik negatívan színezik át a valóságot.

„Ha valamit nem tudok, akkor semmit nem tudok.” „Ha valami nem sikerül, akkor egy csődtömeg vagyok.” Ilyen és ehhez hasonló, ún. kognitív torzítások teszik számukra nehézzé a reális helyzetértékelést.

Az ördögi körből egy-egy elismerés nemhogy kirántaná, csak még jobban betekeri őket. Az előléptetés nem nyújt gyógyírt a kételyekre, csak újabbakat hív életre: egyre több tehetséges, sikeres emberrel körülvéve, még inkább úgy érzi, ő nem tartozik közéjük. Több, az imposztorszindróma kezelésére létrehozott munkahelyi női mentorprogram azért vallott kudarcot, mert a mentorált úgy érezte a mentor egy szupernő, akihez ő soha nem fog tudni felnőni. Az összehasonlítás tehát csak életben tartja az imposztor szindrómát.

Mit lehet tenni ellene?

1. Kerülj birtokviszonyba a sikereddel!

Ahogy lehet neked cipőd, táskád, házad vagy autód, úgy lehet sikered is. Sikered, amiért megdolgoztál, és ettől a tiéd.

2. Ne hasonlítgasd magad másokhoz!

Az összehasonlítás magaddal szembeni erőszak. Minden alkalommal, amikor összehasonlítod magad valaki mással, bántod magadat. Azért mert valamikor régen ezerszer meghallgattad, hogy „Bezzeg a szomszéd kislány…”, ma már nem kell magadnak mantráznod, mások mennyivel jobbak, többek, mint te.

3. Vezess sikernaplót!

Néhány havonta csinálj egy számadást! Gondold végig, és írd le, honnan hova jutottál, mi mindent teljesítettél! Egy év elteltével visszaolvasva a feljegyzéseidet te magad is rájössz, hogy újra és újra képes vagy elérni a kitűzött célokat, a siker nem egy véletlenszerű állapot az életedben.

Megosztás