Mérgező szerelmek – I.

Észrevetted már, hogy megint ugyanazzal a típusú férfival (nővel) randizol – azzal a lehengerlő, kontrolláló, domináns vagy éppen megmentésre váró típussal. Újra és újra levesz a lábadról, újra és újra elhiszed, hogy most minden más lesz. Aztán egyszer csak megint ott állsz kifosztva, megalázva, csalódottan. Mit történt már megint – kérdezed? Gondold csak végig, vajon kire emlékeztetett a viselkedése? Keress, kutass a legkorábbi kapcsolati mintáidban, és biztos vagyok benne, hogy rájössz, honnan ismerős az érzés. Igen, megvan: az ellenkező nemű szülőddel éltél át valami hasonló érzést. A vonzás törvénye ebben az esetben azt jelenti, hogy azokhoz az emberekhez vonzódunk, akik mellett az ismerős kapcsolati mintáinkat élhetjük meg, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Az ismerősség ugyanis a legnagyobb vonzerő.  

Hiába bizonygatod hát a barátnőidnek (barátaidnak), hogy most az egyszer megtanultad a leckét, és a jövőben messziről elkerülöd azt a bizonyos típust, amikor ismét szembe találod vele magad, a szíved hevesebben ver, és már inog is a térded. Újra elvesztél.

Azért, mert a fogadkozás nem elég, még nem jelenti azt, hogy ne lenne megoldás az ördögi kör megszakítására. Az első lépés az alapos önismeret. Ez az egyetlen dolog, ami megvédhet, hogy ismételten elkövesd a hibát és mindig hasonló történetekbe keveredj. Ahogyan egyre jobban megismered a rejtett mozgatórugóidat, változni kezdesz, így képes leszel a megfelelő társat bevonzani. 

Munkám során a mérgező személyiségek több típusával kapcsolatos szerelmi történetet asszisztáltam már végig. Ha ezek valamelyikével találkozol, azonnal szólaljon meg a vészcsengő a fejedben, és fogd menekülőre!

A nárcisztikus – aki CSAK magába szerelmes  

Igen gyakori személyiségzavar. A lelkük mélyén megbúvó szégyen és elégtelenség érzés ellensúlyozására környezetüktől feltétlen csodálatot és tiszteletet várnak el. Végtelenül önelégültek, arrogánsak, míg másokat folyamatosan leértékelnek, önmagukat az egekbe magasztalják. Társuktól is állandó dicséretet várnak el, viszonzásra, a partner értékeinek vagy akár igényeinek elismerésére vagy kielégítésére azonban nem képesek. Hogyan is lennének képesek adni, hiszen saját igényeik, lelki szükségleteik sincsenek kielégítve. Ha valakit mégis dicsérnek, annak hátterében egészen biztos valami „érzelmi üzlet” áll, például egy befolyásos ismerős azért lehet fontos, mert őáltala a nárcisztikus ember különlegesnek érezheti magát: „Lám, milyen fontos ember vagyok, hiszen ilyen fontos, híres, gazdag, stb. ismerősöm van.” A történet végső soron megint róluk szól. 
Figyelmeztető jel lehet még az irigység. Szerintük mások érdemtelenül jutottak előre, ők sokkal jobban megérdemelnék javaikat. Rendszeresen fantáziálnak sikerről, hatalomról, hírnévről, ismertségről. Ezek, az általában soha meg nem valósuló fantáziák, segítenek elterelni figyelmüket a belső üresség élményéről, és a csökkentértékűségi érzésekről.  
Ha ilyen társad van, egy idő után kénytelen leszel bevallani magadnak, lehetsz te bármilyen kedves, figyelmes, szolgálatkész, neki soha nem lesz elég, amit adsz.  

A sérült lélek, aki megmentőre vár

Ő az, aki olyan súlyosan sérült gyermekkorában, hogy komoly pszichoterápia nélkül soha nem lesz képes egészséges kapcsolatot kialakítani. Benned azonban felébred a vágy, hogy segíts neki, hiszen olyan jó ember, csak eddig mindenki kihasználta, megalázta. Szinte személyes misszióddá válik, hogy megmentsd, ápold, felemeld. Alkoholista, drogfüggő vagy éppen munkanélküli? Semmi probléma, majd a TE segítségeddel kilábal! Minden erődet, energiádat és pénzedet a nagy megmentő akcióba fekteted. Aztán, ha feláll, ugyanazzal a lendülettel tovább is lép, te meg ottmaradsz és nem érted az életet.  

Orvos-Tóth Noémi