Gyerekkorunk nem múlik el nyomtalanul. Bár sokan vannak, akik korai éveikről csak néhány homályos emléket őríznek, a másokhoz való viszonyulásukból mégis tetten érhető, hogy milyen volt az a családi légkör, amiben felnőttek. A bizalom érzését, a mások felé való nyitottság, és a különbözőség elfogadásának képességét gyerekként tanuljuk meg a szüleink által nyújtott minták alapján. (Erről bővebben ITT olvashatsz.)

A párkapcsolati alkalmasságot befolyásoló tényezők közül nézzük most meg az egyik legfontosabbat, az érzelmi intelligenciát (EQ). befolyásoló Minden párkapcsolat tele van érzelemmel. Vágy, félelem, öröm, boldogság, szomorúság, harag, féltékenység, bizonytalanság, elhidegülés váltják egymást, és keverednek gyakran teljesen kiszámíthatatlan módon. A párkapcsolatok során olyan érzelmek kerülnek felszínre, amik minden más emberi kapcsolatunk során képesek rejtve maradni. Ezek azok a kötelékek, amik felszínre hozzák valódi önmagunkat, és szembesítenek legmélyebb félelmeinkkel. Valljuk be őszintén, ez sokszor egyáltalán nem egyszerű dolog! Egy másik emberen keresztül megtapasztalni sérülékenységünket, és kiszolgáltatottságunkat végtelenül kényelmetlen érzés tud lenni. Ahhoz, hogy ezt kezelni tudjuk fejlett érzelmi intelligenciára van szükségünk. De mit jelent valójában az érzelmi intelligencia? Manapság ugyan sokan használják, és könnyedén rásütik bárkire, hogy „zéró érzelmi intelligenciával rendelkezik”, ám igazából csak kevesen vannak tisztában a fogalom összetettségével.

Először is, az érzelmi intelligenciának semmi köze sincs az IQ-hoz. Gyakran hallom, „olyan okos ember, hát miért nem érti meg, hogy mekkora fájdalmat okoz a viselkedésével?” Az okosság sokszor megtévesztő, mert tényleg nem áll kapcsolatban az érzelmekkel. Több diplomával rendelkező és sikeres „okosok” lehetnek az érzelmek terén olyan tudatlanok, hogy a környezetük számára valódi gyötrelemmé válik a velük való együttélés. A magas IQ fejlett EQ nélkül a társas kapcsolatok terén fabatkát sem ér.

Az érzelmi intelligencia valójában több képességből tevődik össze. Ezek mindegyike szükséges ahhoz, hogy a társas térben otthonosan mozogjunk, mély, intim, és harmonikus kapcsolatokat legyünk képesek kialakítani.

Az érzelmi intelligencia fontos összetevője, hogy képesek vagyunk felismerni a bennünk zajló érzelmi folyamatokat, és beazonosítani a saját érzelmeinket. Ideális esetben ez már az érzelem megjelenésének pillanatában megtörténik, és nem csak utólag, hosszas elemezgetés segítségével esik le a tantusz, hogy valójában mi zajlott bennünk. Vegyünk egy egyszerű példát: hazafelé autózva elénk vág egy agresszív sofőr, amin annyira felhúzzuk magunkat, hogy majd szétmegy a fejünk. Feszültek és idegesek vagyunk. Ahogy belépünk a lakásba, és észrevesszük a szétdobált cipőket vagy a mosatlan edényeket, rögtön veszekedni kezdünk a párunkkal (vagy akit éppen ott érünk a családtagok közül) és mindenféle bántásokat vágunk a fejéhez. Fejlett érzelmi intelligencia esetén, már a közlekedési helyzetben képesek vagyunk felismerni és kezelni a feszültségünket, így hazaérve nem lesz szükségünk rá, hogy a párunkon vagy a családunk többi tagján „verjük el a port”.

Egy jól működő párkapcsolathoz elengedhetetlen, hogy képesek legyünk uralni az érzéseinket, és ne azok uralkodjanak rajtunk.

Önmagunk lecsillapítása, fojtogató érzelmeink mérséklése, a szorongás, az ingerlékenység kordában tartása nélkülözhetetlen az együttéléshez. Amit a köznyelv (kissé elnézően) „heves vérmérsékletnek” nevez, az tulajdonképpen nem más, mint egy érzelemszabályozási deficit, amire semmi esetre sem illik büszkének lenni. Két ember közötti valódi kapcsolódáshoz ugyanis elképzelhetetlen egy bizonyos fokú higgadtság nélkül.

A saját érzelmeink felismerése mellett ugyanilyen fontos a másik érzelmeinek felismerése is. A mimika, a gesztusok, a testtartás rengeteg információt árulnak el a másik ember érzelmi állapotáról. Ezek sokszor még fontosabbak is, mint a szavakkal elmondott tartalom. Ha egy kényszeredett mosoly kíséretében elhangzó „Minden rendben van” mondat megnyugtat minket, és nem vesszük észre a mögötte meghúzódó érzelmet, a párunk jogosan érezheti úgy, hogy nem figyelünk rá eléggé. Természetesen arra is szükség van, hogy felismerjük a maszkoló érzések mögötti valódi megéléseket. Lehet, hogy a másik dühösnek tűnik, ám mögötte mondjuk mély megbántottság húzódik. Ilyenkor hiába reagálunk a felszínen mutatottra, mert azzal nem oldódik meg a probléma, sőt csak tovább mélyül az ellentét.

Minden párkapcsolat egy folyamatos érzelmi adok-kapok helyzet. Jót adni azonban csak akkor tudok, ha képes vagyok belehelyezkedni a másik világába.

Időnként el kell vonatkoztatnom a saját önző nézőpontomtól, el kell távolodnom a saját megélésemtől és bele kell magam élni a másik helyébe. Fel kell húznom az ő cipőjét, hogy érezzem, mennyire szorít, milyen fájdalmas benne járni. Ha erre képes vagyok, csak akkor tudok olyat adni neki, ami valódi értékkel bír a számára, ami előre viszi az életét, és ezáltal a kapcsolatra is jó hatással van. A legtöbb kapcsolati probléma pont abból ered, hogy a párok egy idő után felhagynak ezzel az empátiás gyakorlattal, és berendezik az életüket egy képzeletbeli pálya két térfelére. Onnantól kezdve csak azon igyekeznek, hogy átrángassák a másikat a saját oldalukra: adj nekem igazat, teljesítsd a kívánságaimat, elégítsd ki a szükségleteimet, és főleg, vállalj fel minden felelősséget a kapcsolat sikeréért!

Az érzelmi intelligenciát, mint annyi mindent, a szülői házban sajátítjuk el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szét kellene tárni a kezünket, és felmenteni magunkat, hiszen fejleszteni felnőtt fejjel is tudjuk. Ehhez még csak szakember segítsége sem feltétlen szükséges.

 

Néhány tipp:

  1. Érzelemnapló

Végy egy kisalakú füzetet (azért legyen kicsi, hogy elférjen a táskádban). Naponta 5 alkalommal jegyezd fel, hogy éppen milyen érzelmet élsz át. Ezt legkönnyebben úgy teheted meg, ha beállítod a telefonodat 5 különböző időpontra, és minden jelzés elhangzásakor egy pillanatra befelé figyelsz, és azonosítod, éppen hogy érzed magad. Minden alkalommal adj pontos nevet az érzelemnek, és ne elégedj meg a pongyola és valójában semmit nem jelentő „jól érzem magam” megfogalmazással.

  1. Az érzelem eredetének azonosítása

Keresd meg az érzelemnaplóban azonosított érzelmek gyökerét! Mikor, milyen helyzetekben szoktad magad így érezni? Milyen gyakran fordul elő az érzés az életedben? Mi a legkorábbi emléked az érzésről? Milyen körülmények kapcsolódnak hozzá?

  1. Szempontváltás

Minden nap legalább egyszer próbáld meg beleélni magad valamelyik hozzátartozód helyzetébe. Ne intézd el annyival, hogy „biztos szomorú”, hanem hozd felszínre magadban a szomorúság érzését.

 

Orvos-Tóth Noémi
klinikai szakpszichológus

 

Kép forrása: pinterest