A GYEREKEK A REKLÁMOK LEGÚJABB CÉLPONTJAI
A nagy cégek, már nem a szülőre „lőnek”, inkább a gyerekeket dolgozzák meg, mert pontosan tudják, hogy rajtuk keresztül nyílik a szülő pénztárcája. A gyerekeknek ugyan nincs saját vásárlóerejük, ám mindennél hatékonyabban használják “kihelyezett” vásárlóerejüket, a szülőket. Soha ilyen kifinomult eszközöket nem alkalmaztak csemetéink, mint manapság, hogy megszerezzék a vágyott, ám nagyrészt teljesen fölösleges dolgokat mint manapság. A minap nálam forgatott az MTV1 fogyasztóvédelmi műsora, a Kosár, és arról kérdeztek, mit gondolok, hogyan hatnak a reklámok a gyerekekre?
Nem tudtam nem elmondani, mennyire aggasztónak tartom, hogy sok kisgyerek napi több órát tölt a képernyők előtt. Már önmagában az a rengeteg inger, a gyorsan váltakozó képek, színek, hangok komoly megterhelést jelentenek a fejlődő idegrendszer számára, aminek következményeivel még ma sem vagyunk teljesen tisztában.
Az azonban feltétlen elgondolkodtató, hogy a mai ember figyelmi kapacitása a 70-es években mért 30 percről, mára 5(!) percre csökkent!
A MINKET ELÁRASZTÓ INGEREK ELRABOLJÁK A FIGYELMÜNKET ÉS ELRABOLJÁK A GYEREKEINK FIGYELMÉT IS!
És akkor a reklámok hatásáról még nem is beszéltem! Az üzenetük elég sablonos, ám annál hatásosabb: szerezd meg a cuccot, és akkor neked nagyon jó lesz! Vedd meg és boldog leszel. Ha nem? Akkor egy lúzer vagy! A gyerekeink pedig -ahogy gyakran mi magunk is- tehetetlenek a rájuk nehezedő nyomással szemben. Még a 14 évesek is csak kognitív, értelmi szinten látják át, hogy mire megy ki a játék, hogy a reklámok a vásárlásra akarnak rávenni, ám érzelmileg mégsem tudnak ellenállni a termék utáni vágyakozásnak. A kisebbek pedig egyenesen fel sem ismerik a mesefilmekbe ékelődő reklámspotokat. Ők szentül hiszik, hogy a csoki-kisautó-plüssfigura is a mese része, így még védekezni sem tudnak ellene. Márpedig egy gyerekműsor alatt jó pár alkalommal megjelenő reklám szinte beleég a gyerek memóriájába, így mindenképpen meg akarja szerezni a sokszor látott „mannát”.
Arról már nem is beszélve, hogy számtalan esetben láthatunk teljesen inadekvátan reagáló szülőket a reklámokban, amik teljesen MEGZAVARJÁK a kicsik érzelmi fejlődését. Anya mosolyog, amikor nyakig sárosan érsz haza, és dalolva-táncolva-örömködve dobja a szennyest a mosógépbe. Otthon ritkán látott reakció ez a gyerek számára. De az is elég konfúziót okozhat, ha azt látja, sérülései egyetlen mozdulattal eltüntethetőek, feltéve, ha a megfelelő kencét használjuk. Nincs fájdalom, nincs gyógyulási idő. Akkor neki vajon miért fáj, ha elesik, és miért nem dalol az anyukája vígan, amikor meglátja?
Hogyan lehet ezeket az információkat összeegyeztetni, hogyan lehet így megfelelő érzelmi mintákra tanítani a gyereket, amikor egészen mást lát a hús-vér anyjától, mint ahogyan a képernyőn lévő anyuka reagál.
A TELEVÍZIÓ UGYANÚGY MINTA, AHOGYAN ANYA ÉS APA!
Bent van az otthonunkban, észrevétlenül hat ránk, és hat a gyermekünkre is. Formálja értékrendjét, befolyásolja érzelmi és értelmi fejlődését, szocializációját. Tudom, hogy áldás is tud lenni, mint egy elektromos bébicsősz, ám hosszú távon feltétlen jobban járunk, ha mi kontrolláljuk, mint ha a televízió vagy egyéb elektronikus kütyük gyakorolnak kontrollt felettünk, és gyermekünk felett, hiszen mindannyiunknak fontos a gyermekeink lelki és szellemi jólléte. Legyünk hát óvatosak, és használjuk tudatosan ezeket az eszközöket!
Orvos-Tóth Noémi
klinikai szakpszichológus
Hozzászólások