Énidő

„Én aztán nem vagyok hipnotizálható!” – Vagy mégis

2016. július 6.

A hipnózisnak ma már rengeteg felhasználási területe van a gyógyításban, a (fog)orvosi fájdalomcsillapítástól, a pszichológiai terápiás munkáig. Mégis, a témát még ma is rengeteg tévhit és hiedelem lengi körül. Szakmai munkám során sokszor találkozom azzal a kérdéssel, hogy vajon mindenki hipnotizálható-e, illetve az olyan jellegű kijelentéssel, hogy „szerintem csak a gyenge embereket lehet hipnotizálni, engem biztosan nem, engem nem lehet csak úgy irányítani.” Heller Csilla tanácsadó szakpszichológus írása. Arra a kérdésre, hogy mindenki hipnotizálható-e, a leggyakrabban megfogalmazott válasz az,…

Olvasson tovább

Énidő

Mit tehetünk a kegyetlen belső kritikus hanggal?

2016. július 5.

Olyan jó lenne, ha mindig bátran, önbizalommal telten lépnénk egy-egy új helyzetbe! Ha nem szólalnának meg bennünk elbizonytalanító, visszahúzó hangok! Ezekről és elcsendesítésükről ír Hátszegi Eszter. „Annyira szerencsétlen vagyok! Mindig az én hibám minden. Semmit sem vagyok képes jól csinálni. Mi baj van velem? Nem érdemlem meg a boldogságot. Nem érdemlem meg a sikert.” Belső kritikusunk sokszor küld a fentiekhez hasonlóan hangos, egyértelmű üzeneteket. Máskor viszont olyan halkan, visszafogottan beszél hozzánk, hogy szinte a létezéséről sem…

Olvasson tovább

Énidő

Kis nyelvtan – Néhány gondolat a kötődésről és az elengedésről

2016. május 27.

“Engedd el!” – szól a jó tanács egy-egy veszteség kapcsán. Ám az elengedés a jó megtartással, egészen pontosan a jó kötődéssel kezdődik. Erről ír Kovács Niki. Én én vagyok magamnak s néked én te vagyok, s te én vagy magadnak, két külön hatalom. S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalom. (Radnóti Miklós: Kis nyelvtan) Tizenhárom év kollégiumi élet után a tárgyakhoz való kötődésről nincs mit mondanom. Elengedtem az ügyet. Viszont amióta korábban azt…

Olvasson tovább

Énidő

Engedem, hadd menjen…

2016. május 22.

Van, hogy válni kell. Van, hogy két ember közös útja nem folytatódik tovább. Jó lenne az elválást jól csinálni, minél kisebb árat fizetni a változásért. Különösen, ha gyerekek is érintettek a történetben. Gyerekek, akikben sokszor évtizedek múltán is csak tompul, de nem múlik a fájdalom. Ahogy olvasónk, Lili esetében is történt, aki felnőtt, fiatal nőként próbálja feldolgozni a gyerekkori emlékekeit, hogy tovább tudjon lépni indulatai, előítéletei és félelmei szorításából. ENGEDEM, HADD MENJEN…. De úgy…

Olvasson tovább

Énidő

A szegénység száz arca – avagy amikor az első százban lenni nem sok jót jelent

2016. május 16.

Két történet a százból. Két olyan asszonyé, akik a legmélyebb szegénységben élnek az ország két egymástól sok száz kilométerre eső falucskájában. Egyikük hisz még abban, hogy lesz még jobb, a másik azonban már elvesztette a reményét. Mindketten erejükön felül tesznek azért, hogy a hétköznapokat valahogy túléljék. Szerencséjük, hogy vannak, akik e törekvésükben megpróbálnak nekik segíteni. A Baptista Szeretetszolgálat munkatársai ugyanis nemrégiben felkutatták hazánk száz legszegényebb emberét. A szeretetszolgálat munkatársai hónapokon keresztül járták a magyarországi településeket…

Olvasson tovább

Énidő

Elfojtott érzelmek nyomában

2016. május 6.

Az ember nehezen viseli a bizonytalant, és általában szorong az ismeretlentől, amit mindaddig félelmetesnek gondol, míg fel nem tárta titkait. A bizonyosság megszerzésének igénye vitte előre, sarkallta a világ felfedezésére. És a bizonyosság iránti vágy hajtja önmaga megismerését is. Az elmúlt évtizedben soha nem látott tömegekben merült fel az igény személyiségük feltárására, belső mozgatórugóik megismerésére. Ez a század az önismeret százada lett. Fejtegetjük, boncolgatjuk magunkat. Keressük a magyarázatokat, mert tudni szeretnénk, miért vagyunk olyanok, amilyenek….

Olvasson tovább