Változni nehéz! Vagy mégsem?

“Megszokásaink rabjai vagyunk!” – Na, ezzel nem sok újat mondtam, tudja ezt mindenki!
“Változtasd meg a szokásaidat és megváltozik az életed!” – Igen, ez is unalomig ismételt jó tanács! 
De, ha ennyire pontosan tudjuk, mi a teendő, hogy lehet, hogy mégis olyan keveseknek sikerül a változás? Azt hiszem a megszokások makacssága mellett a legnagyobb bajt a saját fantáziánk jelenti. Az, amit a változásról fantáziálunk. 
A legtöbben ugyanis úgy gondolják, a változás könnyű, egyszerű, magátólértetődő és gyors. Ha nehéz, küzdelmes, kétségeket ébresztő és lassú, akkor valami nem stimmel a dologgal. Akkor csak nem sikerült a titokra, a változás hét pecséttel őrzött titkára bukkanni. Mert az igenis létezik. A titok, amit ha megtalálunk, holnaptól új életet kezdhetünk. De, amíg elő nem kerül az a fránya tünemény, addig mi mást is tehetnénk, mint éljük a nemszeretem életünket, végezzük a nemszeretem munkánkat, elviseljük a nemszeretem párunkat, takargatjuk a nemszeretem testünket. 

A helyzet az, hogy titok pedig nem létezik. Sehol nem őríz senki semmiféle varázsmódszert, és nem azért, mert nem kell őrízni, hanem azért mert nem létezik. 

A változás ugyanis meló. Izzadságos, mint a nyári kőműves munka. Makacs, mint egy elkényeztetett hülye p…csa vagy éppen fájdalmas, mint egy vakbélműtét. Nem, szó nincs róla, hogy könnyen adná magát! Minden nap megdolgoztat. Az új csak lassan válik szokássá, idő, amíg beleég az alaplapodba. A régi rossz, levedleni szánt meg ott kelleti magát, ígérve fűt-fát, csábítva vissza, a megszokottba. “Nem tudom!”, “Nem akarom!”, “Nem vagyok képes!”, “Könnyű másnak!” – ilyeneket zakatol a fülünkbe. Mindannyiónkéba – csak vannak akik nem hallják meg. Na, ők lesznek, akik sikerrel változtatnak. Nem azért mert nagyothallók, hanem mert képesek önfegyelmet tanúsítani. 
Igen, ez a változás egyik kulcsa: ÖNFEGYELEM. Biztosan nem hangzik túl jól, biztosan kecsegtetőbb lenne valami egyszerűbb megoldás, de sajnos nincs. A változás nem kényelmes heverészés, nem duma, nem magunk mentegetése! Az önfegyelem visz majd át a másik partra, ahol a ma még csak vágyott létezik. Az önfegyelem segít majd elviselni a nehéz részeket. Mert lesznek! Amikor akkor is menni kell előre, amikor nehéz, amikor valami félelmetesnek gondolt dolog jön. 
Egyszer azt kérdezte tőlem valaki, aki szerelmi bánattól szenvedett, mit tegyen, hogy megszabaduljon a fájdalomtól? Bírd ki! – válaszoltam. Ez láthatóan meglepte. Ma ugyanis nem szokás bírni, nem szokás elviselni azt, ami nehéz. Pedig a változás csak úgy történhet meg, ha kibírjuk azt, ami megvisel, ami szokatlan, ami más, mint a rutin, ami olyan könnyen ment. 

De mégis, hogyan kezdjek hozzá? – kérdezik sokan. Egyszerűbben, mint gondolnád! Képzeld, el, hogy milyen szeretnél lenni, és kezdj el úgy csinálni, mintha már olyan is lennél! Határozott szeretnél lenni? Gondold végig, milyen egy határozott ember! Ne olyan sablonokra gondolj, hogy “könnyen dönt” vagy “mindig tudja mit kell tennie”! Gondold végig egy egész napját: hogyan kel fel, mit reggelizik, hogyan köszön a szomszédoknak, hogyan jár, öltözik, stb. Tervezd meg őt, az új önmagadat, aztán kezdd el élni minden nap! Irigyled a sportos embereket, csinálj úgy, mintha te is az lennél, és idővel azon kapod magad, hogy már nem csak úgy csinálsz, de az is vagy!

Mivel nem csak viselkedünk valahogyan, hanem mindeközben meg is figyeljük önmagunkat, és a megfigyeléseinket beépítjük a magunkról kialakított képbe, ha megváltoztatod a viselkedésedet, idővel megváltoztatod önmagadat is. 

Ehhez persze kell az a bizonyos önfegyelem, ám most már könnyű dolgod van, hiszen elég csak elképzelned, hogyan viselkedik valaki, akinek elegendő önfegyelme van!