„Mindegy, megszoktam, hogy csak magamra számíthatok!”
„Azt kérdezed, hogy vagyok?! Hetek óta felém se néztél, szerinted, hogy lehetnék?!”
„Én az életemet áldoztam érted, te pedig így cserbenhagysz!”
Ismerős mondatok? Ha igen, akkor üdv a klubban, Ön is azok közé tartozik, akiket zsaroltak már érzelmileg!
DE MI IS AZ ÉRZELMI ZSAROLÁS EGÉSZEN PONTOSAN?
Az érzelmi zsarolás a másik ember befolyásolásának egyik leghatásosabb eszköze. Ideális esetben ezt meggyőzéssel, érveléssel vagy éppen vitával érjük el. Ám lényegesen egyszerűbb, és tuti biztos módszer, ha a jól bevált érzelmi zsaroláshoz folyamodunk. (Ez utóbbi mondat természetesen irónia volt, mielőtt bárki dühödten kioktatna, amiért ezt a módszert ajánlom!) Szóval az érzelmi nyomásgyakorlás receptje végtelenül egyszerű. Nem kell hozzá más, mint egy zsaroló és egy őt szerető áldozat (gyermek, barát, társ vagy barát). A zsaroló szeretne valamit elérni, amit az áldozat önszántából nem biztos, hogy adna, ezért aztán valamilyen büntetést helyez kilátásba. Az áldozat, mivel érzelmileg közel áll a zsarolóhoz, hogy el ne veszítse a vele való kapcsolatot, inkább enged a zsarolásnak, behódol és teljesíti a tőle elvártakat.
MIÉRT OLYAN HATÁSOS?
A zsaroló az érzelmeinken keresztül manipulál. Olyan negatív érzelmi állapotokat igyekszik kelteni bennünk, amiket mindenképpen szeretnénk elkerülni vagy minél gyorsabban megszüntetni. Ahogyan Susan Forward és Donna Frazier Érzelmi zsarolás című könyvében megállapítja, a három legfontosabb érzelem, amire a zsaroló a stratégiáját építi: a félelem, a bűntudat és a kötelességérzet.
A FÉLELEM
A zsaroló legkedvesebb fegyvere a mindannyiunk lelkének legmélyén megbúvó félelem a másik elvesztésétől, az egyedülléttől. Az emberiség hajnalán élő őseinknek esélye sem volt a túlélésre, ha egyedül maradtak. Kizárólag csoportosan, egymást segítve tudták sikerrel felvenni a harcot az őket fenyegető természeti erőkkel vagy a rájuk leselkedő ragadozókkal. A szeretteinktől való elszakadás kínzó fájdalma valójában azért jött létre, hogy elődjeinknek esze ágában ne legyen magányos hősként nekivágni a pusztának, veszélyeztetve ezzel a gerillaakcióval a faj fennmaradását. Ugyan ez a helyzet a felnőttektől teljesen függő helyzetben lévő gyerekekkel is. Ők is pontosan tudják, hogy szüleik gondoskodása nélkül képtelenek lennének a túlélésre. Az elhagyatásól való félelmet kihasználva a zsaroló nagyjából bármire rá tudja venni rettegő áldozatát.
A BŰNTUDAT
Bűntudatot kelteni valakiben szintén igen könnyű feladat. Nevelésünk során a bűntudaton keresztül épülnek be azok a fékek, amik lehetővé teszik a társas együttélést, a normák, szabályok betartását. A zsaroló arra játszik, hogy elhitesse velünk, mi okoztuk a vele vagy körülötte történő rossz dolgokat. Mi vagyunk a hibásak, mert rossz kedve van, mi okoztuk a betegségét, miattunk történt vele valamilyen kellemetlen esemény vagy maradt le valami jóról. A bennünk felébredő bűntudat pedig szépen irányíthatóvá tesz bennünket, és bármit megteszünk a zsarolónak, csak hogy csökkenjen ez a szorongató rossz érzés.
A KÖTELESSÉGÉRZET
A kötelességérzetre szintén könnyű építeni, hiszen már gyerekként megkérdőjelezhetetlen szabályként ég belénk, hogy mi a kötelességünk, mivel tartozunk másoknak. „Kötelességed segíteni!” „Kötelességed együttérzőnek lenni!” „Felneveltelek, ezért kötelességed azt tenni, amit mondok!” Ezeknek a mondatoknak elsődleges üzenete, hogy az áldozat tartozik a zsarolónak, ezért azt kell tennie, amit a zsaroló elvár tőle.
AMIKOR A VALÓSÁG ELTORZUL
A zsaroló mindent elkövet annak érdekében, hogy egy másik valóságot hitessen el áldozatával. Abban a világban ő az önzetlen, nagyvonalú, a helyzetet reálisan megítélő, józan fél, aki élvezi a környezet támogatását, míg az áldozat rossz, kegyetlen, sőt egyenesen őrült, akiről mindenki tudja, hogy milyen szörnyű ember. Az áldozat, aki gyakran nem bízik magában eléggé, könnyen elhiszi, hogy valóban a zsarolónak van igaza. Innentől kezdve, a zsaroló már azt tesz vele, amit akar.
KIBŐL LESZ ÉRZELM ZSAROLÓ?
Egyrészt abból, aki gyerekként nem kapta meg a kellő figyelmet, törődést, értő odafordulást, akinek az érzelmi szükségletei kielégítetlenül maradtak. Az ilyen emberek állandóan rettegnek az elhagyatástól, az érzelmi nélkülözéstől, attól, hogy nem számít, mire van szükségük. Ennek elkerülése érdekében, ha kell erőszakosan zsarolnak, fenyegetnek, nehogy újra kelljen élni a gyerekkori traumáikat.
Másrészt abból, akit túlkényeztettek, akinek nem tanították meg, hogy a saját igényein túl a másik embernek is lehetnek igényei, vágyai, a másik is érző lény, és nem pusztán az a feladata, hogy őt istenítse, körülrajongja.
HOGYAN VÉDJÜK MEG MAGUNKAT?
Az érzelmi zsarolás észrevétlenül, egyre kisebb mozgásteret hagyva köti gúzsba életünket. Éppen ezért első körben tudatosítanunk kell magunkban, hogy áldozattá váltunk! Ez nem mindig olyan egyértelmű, hiszen fokozatosan, a folyamatot alig észlelve csúszunk bele a zsarolási helyzetbe. A legjobb, ha megfigyeljük a kapcsolatunk mintázatát: Mi az ami, rendszeresen ismétlődik? Hogyan érezzük magunkat? Milyen gyakran félünk, szorongunk vagy érzünk bűntudatot a másikkal kapcsolatban? Ebben leginkább testi érzéseinkre érdemes hagyatkoznunk.
Ha a másikkal való együttlét során zakatol a szívünk, görcsbe rándul a gyomrunk, feszültek és idegesek vagyunk, érdemes figyelmesen végiggondolni, pontosan mi is történik köztünk!
Ezek után tudatosítanunk kell magunkban, hogy érzelmileg zsarolni csak azt lehet, aki hagyja magát. A zsarolási helyzetekben általában nagyon hasonló módon viselkedünk, és kommunikálunk. Ha megszakítjuk ezeket az automatikusan lefutó viselkedési és kommunikációs mintákat, akkor jó eséllyel képesek leszünk változtatni a helyzeten.
Védekezés, magyarázkodás helyett, mutassunk megértést, de ne fogadjuk el a zsaroló helyzetértékelését.
A konfliktus kialakulása után az automatikus reagálás helyett, inkább kérjünk időt, távolodjunk el kicsit a helyzettől, gondoljuk végig, mi is történik, majd térjünk vissza a témára. Pl.: „Most egy kis időre van szükségem hogy higgadtan végiggondoljam a helyzetet!” Szokásos reakcióink megváltozása annyira összezavarj az érzelmi zsarolót, hogy nagyobb eséllyel tudunk változtatni a helyzeten.
Megpróbálhatjuk a zsarolót partnerként kezelni, és bevonni a helyzet megértésébe, pl.: „Úgy érzem, eléggé elfajultak a dolgok! Segítenél megérteni, miért olyan fontos neked ez a dolog?” Itt a legfontosabb, hogy ne lépjünk bele abba az érzelmi állapotba, amibe a zsaroló igyekszik minket belerángatni.
Szembeszállni az érzelmi zsarolással, kitörni a lélekgyilkos ördögi körből nagy bátorságot igénylő feladat. Ha képesek vagyunk összeszedni magunkat, és megvívni ezt a kemény csatát csodálatos felszabadulásban lesz részünk!
Orvos-Tóth Noémi
klinikai szakpszichológus
Kép forrása: idsmag.com
Hozzászólások