Te mennél, ő maradna, te beszélnél, ő hallgatna, te a társaság középpontjában csillognál, ő meg a fal mellett álldogálna? Mit tehet egy extrovertált ember, ha a párja történetesen introvertált? Egyáltalán kire mondjuk azt, hogy introvertált?

A közvélekedés szerint az introvertált ember szégyenlős, félénk, visszahúzódó, aki kerüli a társas kapcsolatokat. Ő az, akit zárkózottsága miatt a sok nagytudású konyhapszichológus – tévesen – antiszociálisnak minősít, és lemondóan legyint vagy erőnek erejével igyekszik megváltoztatni. Közben pedig lövése sincs a dolog mibenlétéről.

Kategorizálunk, hogy eligazodjunk

Kezdjük az elején! Naponta millió információ zúdul ránk, amik között rettentő nehéz eligazodni. Hogy valamelyest rendet tegyünk a nagy kavalkádban, kénytelenek vagyunk csoportosítani, kategóriákban rendezni az információkat. Ez egyrészt megkönnyíti a tájékozódást, másrészt viszont értelemszerűen le is egyszerűsíti a világot. Agyunk ugyan imád kategóriákban gondolkodni, ám a világ ritkán fekete vagy fehér, sokkal gyakrabban találkozunk a szürke ezernyi árnyalatával. Így van ez az intorverzió-extraverzió kérdésével is. A legtöbben valahol a két végpont között helyezkedünk el, ráadásul a különböző élethelyzetek eltérő módon hatnak ránk, így aki egy nagy társaságban visszahúzódó és hallgatag, az egy szűkebb baráti körben még nyugodtan lehet nyitott és beszédes.

Meghatározom magam és meghatározlak téged

Kevés izgalmasabb dolog van saját magunknál, bizonyítja ezt az a rengeteg teszt és kérdőív, ami a közösségi médiában terjed. Megtudhatjuk, milyen állatok lennénk leginkább, melyik történelmi személyiségre hasonlítunk, és azt is, hogy jobb vagy bal agyféltekésen működünk. Nagyjából egész életünkön át elbíbelődünk identitásunk keresésével, változásával vagy éppen fenntartásával. A „Ki vagyok én?”, „Milyen vagyok én?” – kérdések állandóan ott állnak érdeklődésünk középpontjában. Önmeghatározásunk azonban mindig valakihez képest történik, így ahhoz, hogy tudjam ki vagyok én, tudnom kell, milyenek az engem körülvevő mások. Miben azonosak és miben különböznek? Mennyiben hasonlítanak rám, és milyen dimenziók mentén térnek el. Az extraverzió-introverzió tengely is egy ilyen ön- és társmeghatározási lehetőséget kínál, segít definiálni, hogy ki vagyok én, és ki a másik ember, akivel kapcsolatba kerültem.

Mitől vagyok én ilyen, ő meg olyan?

Legyünk most picit tudományosak, mert érdekes megérteni, milyen élettani folyamatok állnak az extravertáltak és az introvertáltak eltérő viselkedése mögött. Eysenck, aki az elmúlt évszázad legtöbbet idézett pszichológusa volt, úgy gondolta, a különbség  hátterében az agy ún. felszálló retikuláris aktiváló rendszerének (ARAS) eltérő működése áll. Ez a rendszer fokozza vagy csökkenti az agy magasabb régióinak általános aktivitási, más néven arousal szintjét. Amikor az ARAS aktivitása magas, akkor ébernek, és élénknek érezzük magunkat, amikor alacsony, akkor tompák és álmosak vagyunk.

Eysenck szerint az introvertáltak kérgi aktivitási szintje magasabb, mint az extravertáltaké, ezért ők kerülik a túl sok ingert, amit a környezetük szégyenlőségként vagy éppen mogorvaságként értelmez.

Az extravertáltak esetében a kérgi arousal szintje alacsonyabb, ezért ők, hogy agyukat optimális feszültségi szinten tartsák, szinte éhesek a külső ingerekre. Hát nem érdekes? Az introvertáltak agya, miközben lassúnak, nehézkesnek tartjuk őket, jobban pörög, mint izgő-mozgó extravertált társaiké!

Azok a szegény introvertáltak

Sokan úgy tartják, a mai nyugati társadalmak az extravertált személyiségeknek kedveznek. Véleményük szerint napjainkban sokkal könnyebb dolguk van azoknak, akik kifelé élnek, akik könnyen létesítenek kapcsolatokat, és magabiztosan uralják a környezetüket, mint a visszahúzódó, csendesebb, kevésbé előtérben élő embereknek. Ma szinte elvárás a laza, könnyed, magabiztos fellépés, a határozott önérvényesítés. „Aki kimarad, az lemarad!” – mondják, márpedig az introvertáltak inkább kimaradnak a nagy tülekedésből. A XXI-ik század azonban az érdekvédelem százada, így nem csoda, ha az introvertáltak is, akiknél betelt a pohár, megalakították saját érdekvédelmi mozgalmukat. Számos könyv, tájékoztató anyag jelenik meg, egyrészt bátorítva az introvertáltakat, hogy ne szégyelljék magukat visszahúzódó, csendesebb természetükért, másrészt segítve a környezetet, hogy jobban megértsék introvertált társaikat.

Mégis ki jár jobban?

Állandó kérdésként merül fel, vajon milyen személyiségvonások, tulajdonságok, képességek birtokában járunk jobban az életben? Extravertáltnak jobb-e lenni vagy introvertáltnak? Erre természetesen nincs egyértelmű válasz, hiszen az extraverzió és introverzió csak egyetlen a személyiségünket meghatározó legalább 5 dimenzió közül. Ráadásul azt sem szabad elfelejtenünk, hogy életünk során folyamatosan fejlődünk, így jó eséllyel változunk e két dimenzió mentén is. Egy extrémen introvertált emberből ugyan soha nem lesz nagy hangú, laza és fesztelen extravertált, ám társas készségei fejlődésével vagy tudatos fejlesztésével idővel egyre komfortosabban mozoghat embertársai között.

Nézzük a gyakorlati részt!

Két ember együttélése mindig nagyfokú toleranciát igényel. Sokszor nem könnyű elfogadni a másikat, megérteni az ő egyedi világát, ám ha nem a saját elképzelésünket igyekszünk ráerőltetni, akkor remélhetjük, hogy együttélésünk igazán harmonikus lesz. Ha introvertált párral kötötted össze az életedet, az alábbi pontokat érdemes lesz betartanod:

  1. Ne siettesd

Az introvertáltak gazdag belső életet élnek. Ez kívülről ugyan nem látszik, de a felszín alatt zakatolnak agyukban a fogaskerekek. Ők biztosan nem fognak hirtelen felindulásból dönteni, meggondolatlanul fejest ugrani dolgokba. Nekik időre van szükségük, míg magukban végigrágják a lehetséges megoldásokat, majd leteszik voksukat a legjobb megoldás mellett.

  1. Hagyd egyedül

Ez talán a legnehezebb feladat, ám egyben a legfontosabb is. Az egyedüllét az extrovertáltak számára gyötrelem, míg az introvertáltaknak lételem. Ők kizárólag akkor működnek, ha időnként lehetőségük van elvonulni a világ zajától. Ők a csendes, befelé fordulós időszakokban töltik fel lelkük akkumulátorait. Ilyenkor nem téged hanyagol, ezért ne is hányd a szemére, és ne balhézz miatta.

  1. Ne ingereld túl

Igyekezz olyan környezetet kialakítani, ahol nincs túlingerlés. A túl erős fények, a harsogó zene vagy éppen az egymás szavába vágó vendégek mind-mind extrán megterhelik az introvertáltak idegrendszerét, amire bezárkózással reagálnak. Fogadd el, hogy nekik a kevés is sok! Otthonotok kialakításakor is vedd figyelembe, hogy nekik gyengéd ingerekre van szükségük! Használj puha ágyneműket, tompítható fényeket vagy alakíts ki egy barátságos pihenősarkot ahol zavartalanul elmélkedhet!

  1. Tiszteld a rutinjait

Az introvertáltak általában ragaszkodnak megszokásaikhoz, napi rutinjaikhoz. Számukra a kiszámíthatóan ismétlődő napirend nem az unalmat, hanem a biztonságot jelenti. Akkor működnek a legjbban, ha nem kell állandóan újratervezni a programot, ha nincsenek ad hoc események, ha minden megy a megszokott kerékvágásban.

  1. Ne félj a csendjétől

Amikor valaki órákig képes hallgatni mellettünk, akkor általában elkezdünk feszengeni és magunkban azt találgatjuk, vajon mi baja lehet velünk vagy a kapcsolatunkkal. „Na, mi a baj?”, „Haragszol, hogy ilyen csendben vagy?” – ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel azonban kifejezetten TILOS zaklatni egy introvertált embert! Ő ugyanis nem azért hallgat, mert baja van, hanem mert számára a csend egy komfortos állapot. Ha azonban minden alkalommal, amikor ő csendre vágyik, te bepánikolsz, előbb utóbb az őrületbe kergeted vagy őt vagy magadat.

  1. Fogadd el olyannak, amilyen

Minden ember számára az jelenti a legnagyobb ajándékot, ha elfogadják, ha nem akarják megszerelni. Engedd, hogy önmaga legyen, és ne kényszerítsd arra, hogy valaki másnak mutassa magát. Ismerd fel a benne rejlő értékeket: a kreativitást, az alaposságot, és az elmélyülés képességét.

 

Orvos-Tóth Noémi
klinikai szakpszichológus

 

Kép forrása: lifehack.org