Társas játék

Te mennél, ő maradna, te beszélnél, ő hallgatna, te a társaság középpontjában csillognál, ő meg a fal mellett álldogálna? Mit tehet egy extrovertált ember, ha a párja történetesen introvertált? Egyáltalán kire mondjuk azt, hogy introvertált? A közvélekedés szerint az introvertált ember szégyenlős, félénk, visszahúzódó, aki kerüli a társas kapcsolatokat. Ő az, akit zárkózottsága miatt a sok nagytudású konyhapszichológus – tévesen – antiszociálisnak minősít, és lemondóan legyint vagy erőnek erejével igyekszik megváltoztatni. Közben pedig lövése sincs…

Amikor megjelenik egy-egy cikk, elindul és saját életre kel. Ahányan olvassák, annyian kapcsolódnak hozzá, annyi ember érzéseit mozgatja meg, annyi embert gondolkodtat el. Így volt ez az online társkeresésről szóló cikkel is. Léda életében annyira aktuális volt a téma, hogy rögtön meg is írta nekünk online szerelmének 7 napos történetét.   Személyes vallomásnak indult, de egyre inkább úgy érzem, hogy többről van szó, mint egy érett nő virtuális kalandjáról. Felgyorsult a világ, pörgősebb lett a…

Utálok sorban állni. Elvesztegetett idő, unalmas, meg különben is gyerünk már! Azt azonban el kell ismernem, hogy mint minden rosszban, a sorban állásban is van valami jó. Sok érdekes, akár elgondolkodtató dolgot lehet közben hallani. Merthogy mások is utálják, így leginkább beszélgetéssel igyekeznek elütni az időt. Vagy lehet, hogy csak ők hiszik beszélgetésnek, amit csinálnak. És erre pont tegnap döbbentem rá. A szituáció tehát a jól ismert sorban állás. Mögöttem csinos 50-es nő, öltönyös férjjel….

András sikeres férfi. Neki mindig mindenből a legjobb jár. Autó, lakás, ruha csak a legmenőbb lehet. Érzésekből is csak a leg jár neki. Így van ez a szerelemmel is. Nagy egymásra találás, szárnyalás, romantika, csodálatos, filmbe illő jelenetek – kb. másfél évig-, aztán amikor az első lángok szelídebbé válnak, amikor az őrült szenvedély lassan alább hagy, ő villámgyorsan továbbáll. Volt barátnői vörösre sírt szemmel, értetlenül szipogva teszik fel maguknak újra és újra a kérdést, vajon…

Kezdődik az esküvői szezon, az egyedülálló (igen tudom, mostanában szinglinek hívják őket, de én valahogy zsigerből utálom ezt az elnevezést) csajok traumatikus időszaka. Aki kellően szerencsétlen, az egy nyár alatt akár többször is az oltár elé mellé járulhat, és végignézheti, hogyan mondja ki barátnője a boldogító igent. Ki ne esne kétségbe, ahogy egyre magasabbra kúszik a hőmérő higanyszála, és jönnek azok az átkozott mámoros esküvős hétvégék. Ilyenkor nincs más hátra, mint a tettek mezejére lépni,…

Honnan tudod, hogy szerelmes vagy? – kérdeztem az ötévest. Egyszerűen csak tudom, és kész! – válaszolta a legnagyobb magabiztossággal. Ilyen magától értetődő bizonyosságra vágyunk mi is, ezt a megkérdőjelezhetetlen érzést szeretnénk átélni. Ám a szerelem időnként nemcsak mindent beborító lila köd, hanem színes érzések egész kavalkádja. Emberi természetünkből adódóan hajlamosak vagyunk fekete-fehér, igen-nem kategóriákban gondolkodni. Az átmeneteket, a nehezen osztályozható jelenségeket nem igazán szeretjük. Mit kezdjünk valamivel, ami kicsit ilyen, kicsit meg amolyan, de egyértelműen…